A vasúti kapacitás-elosztó

A Hálózati Üzletszabályzat (HÜSZ) tartalmát szigorú szabályok határozzák meg, amelyek részben a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi 183-as vasúti törvényben, részben pedig a vasúti pályahálózathoz történő nyílt hozzáférés részletes szabályairól szóló 55/2015 NFM rendeletben vannak szabályozva.

A HÜSZ megfelelő összeállítása a VPE Kft. kötelezettsége, és a jogszabályi megfelelőségét a vasútigazgatási szerv hivatott ellenőrizni. Amit egyéb dokumentum nem szabályoz, de a pályahálózat-működtető (PHM) megítélése szerint fontos a PHM és a vasúttársaságok együttműködésében, az minden vasútvállalattal azonos tartalommal, a Hálózat-hozzáférési Szerződésben (HHFSZ) kerül rögzítésre.

A közelmúltban zárult le a HÜSZ-ben és a HHFSZ-ben foglalt, a pályahálózat-működtető által nyújtott szolgáltatások igénybevételének elmaradására vagy lemondására vonatkozó rendelkezések vizsgálata tárgyban indított közigazgatósági hatósági eljárás, mely során több alkalommal felmerült olyan irányú jogszabály értelmezés, amely a vasúti piac szereplőit is hosszabb távon érintették volna.

De mi is történt valójában?

A vasúti igazgatási szerv (ITM), vizsgálatát 2019 novemberében indította meg azzal a céllal, hogy feloldjon egy ellentmondást a HÜSZ-ben foglaltak és a HHFSZ-ben szereplő szabályok között. A HÜSZ-ben ugyanis rögzítésre került, hogy az adott menetrendi időszakban lemondási díj nem kerül meghatározásra, de a MÁV Zrt. HHFSZ-eiben megjelentek az érintett menetrendi időszakokra lemondási díjak, így a két dokumentumban rögzítettek egymással nem voltak összhangban.

Az ITM a szükséges adatszolgáltatások bekérését követően, határozatában arra kötelezte a VPE Kft-t, hogy a HÜSZ és annak részeként a Teljesítményösztönző Rendszer (TÖR) kerüljön módosításra a MÁV Zrt. HHFSZ-ében foglalt lemondási díj szabályok alapján.

Milyen következményekkel jár, ha ezt a kötelezést a VPE Kft. végrehajtja?

Az ITM határozata alapján a lemondási díjra vonatkozó szabályozásnak kötelezően szerepelnie kellene a HÜSZ-ben, illetve az annak mellékletét képező TÖR-ben, amennyiben azt valamely PHM alkalmazni kívánja.

Azonban a MÁV Zrt. által a HHFSZ-ében szerepeltetett lemondási díj jellegű tételekre a VPE Kft-nek nincs ráhatása, az a PHM és a vasútvállalat között kötendő megállapodás. Az EU-ban egységes keretszabályozásnak megfelelő TÖR-be viszont csak olyan ösztönző elemek kerülhetnek be, amelyeket megelőz egy kötelező hatáselemzés és célkitűzés meghatározás. Az alkalmazhatóságukhoz teljesülnie kell, hogy azok a hálózati zavarok minimalizálását, a teljesítmények javulását célozzák, törekedni kell az ösztönző elemek arányosságára, valamint optimális esetben az ösztönző elemek egy egész menetrendi időszakra kell, hogy vonatkozzanak, és az adott menetrendi időszakot megelőző menetrendi időszak kezdetekor már ismertnek kell lenniük az iparági szereplők számára.

Az ITM határozat végrehajtásával a PHM-ek lehetőséget kaptak volna a független kapacitás-elosztó szervezet hatáskörébe tartozó dokumentum tartalmának közvetlen befolyásolására, ráadásul a HHFSZ tartalma egy olyan időpillanatban véglegesedik, amikorra már a TÖR tartalmának változatlannak kellene lennie.

Mi a megoldás ebben a helyzetben?

Nem megengedhető, hogy az Uniós elvárásokkal ellentétes eljárásrendet alkalmazzunk, ezért a határozat felülvizsgálatának kérése mellett döntöttünk.

A kereset elutasításra került első fokon, ami egyúttal azt is eredményezte, hogy a VPE Kft-t így már bírósági ítélet kötelezte az eredeti határozatban foglaltak végrehajtására. Mindemellett az ítéletben rögzítésre került újabb, a piaci szereplőkre hosszútávon ható eljárási szabály is:

Amennyiben a kapacitások lemondása után fizettetett díjak megjelennek valamely menetrendi időszakra vonatkozóan a HHFSZ-ben, „azoknak foglalási díjként a TÖR részeként kell funkcionálnia, és azokat abban is kell elhelyezni. A teljesítményösztönző rendszernek tehát eddig is, és ezután is részét kell/kellett/kellett volna képeznie mindazon szankcióknak, amelyek pénzügyileg a kapacitások foglalása kapcsán jelentkeznek, azok elnevezésétől függetlenül.”

Miért okoz ez problémát?

Az ítélet hatására egyrészt csorbul a vasúti pályakapacitás-elosztó szervezet, a VPE Kft. törvényben rögzített azon joga, hogy maga határozza meg a vasúti szektor számára a TÖR elemeit. Másrészt, ez akár olyan időszakban is előfordulhat, amikor a TÖR-ben foglalt feltételrendszernek már állandónak kellene lennie.

Az ítélet az Európai Unió, valamint a magyar vasúti jogszabályok szándékaitól eltérő kötelezettséget rótt a VPE Kft-re és ezáltal negatívan hatott a magyar vasúti szektor diszkriminációmentes, versenysemleges működésére is.

Az Uniós alapelvekkel való ütközés és a hazai vasúti piaci szereplők érdekeinek védelme érdekében nem hagyhatta a VPE Kft. szó nélkül az ítélet tartalmát, és utolsó lehetőségként felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. Az újabb tárgyalás eredményeként a korábbi ítéletet a bíróság megváltoztatta és az ITM határozatát megsemmisítette.

A bíróság az indokolás keretében rögzítette, hogy értelmezésében ugyan a jogszabály nem zárja ki „eseti foglalási díj” alkalmazását, de az biztos, hogy azt nem teszi kötelezővé, így alkalmazásáról vagy annak mellőzéséről a VPE Kft. dönthet, így nem ütközik jogszabályba egy olyan HÜSZ, amely ezt nem tartalmazza. Az esetleges bevezetéshez be kell tartani a VPE Kft. által az eljárás során többször hivatkozott eljárásrendet, tehát, hogy ha a VPE Kft. a menetrendi időszakra meghirdetett TÖR-ben egy, a PHM-ek által alkalmazni kívánt elemet nem hirdetett meg, akkor annak HHFSZ-ben történő alkalmazásához a Vtv. 58.§-ában rögzített eltérési engedélyt köteles kérni a PHM a vasúti igazgatási szervtől. Az ítélet tehát éppen a HHFSZ-be bekerülő TÖR típusú elemek eljárásrendjét változtatta meg drasztikusan – a PHM-ekre róva annak engedélyeztetését.